Garai László - Forgolódnak a tőkés birodalmak? | ÉLET ÉS IRODALOM

Garai László - Forgolódnak a tőkés birodalmak? | ÉLET ÉS IRODALOM

"...tiéd a lekvár" - a Magyar Tudományos Akadémián

---

Nem friss élményről szól ez a blogbejegyzés. De frissen tartja, hogy két-három hónap óta nem tudok szabadulni tőle s a döbbenettől, amikor megértettem - amikor engedtem magamnak megértenem, - hogy nem az elektronikus levelezőrendszer viccelődik.

Hanem a Magyar Tudományos Akadémiának és térben-időben környékének tisztségviselői.

Az sem mai élmény, hanem állandósult kerete nem-ritkanapi élményeinknek, hogy a Dél-Franciaországban működő EU-s tanszék, ahol dolgozom, viszolygással fogadja a kirekesztésnek azokat az eseteit is, amelyekben munkatársai közül senki sincs személyében érintve. Érthetően multiplikálódik ez az ellenérzés, amikor a diszkrimináció érintettje a munkatársunk s a tanszéken is folytatott tudományos munkája. Ezért egyetértéssel fogadtam azt a - nem csupán magyar részlegünktől kapott - biztatást, amely az alábbi levél megírását s az MTAfőtitkárhelyettesének való elküldését szorgalmazta:

----- Forwarded Message ----
From: Gazdaságpszichológiai tanszék
To: Csépe Valéria <csepe.valeria@office.mta.hu>
Cc: Olah Attila <olah.attila@ppk.elte.hu>; Pléh Csaba <pleh@cogsci.bme.hu>
Sent: Sun, January 24, 2010 1:23:38 AM
Subject: Kreativitás

Csépe Valéria akadémikus
MTA főtitkárhelyettese


Tisztelt Főtitkárhelyettes Asszony!

Szála Glória vagyok, egy Dél-Franciaországban működő EU-s gazdaságpszichológiai tanszék kutatásmenedzsere (ez a magyarországi nomenklatúrában leginkább a tanszékvezetőnek felel meg)

Tanszékünknek a kutatási profilja: az átjárás az alkotó egyén produktuma és a társadalomnak termelésben, kultúrában kezelt tömegterméke között. Nem csoda ezért, hogy a tanszéknek nem csupán magyar részlege fogadta érdeklődéssel a hírt, hogy "A kreativitás 50 éve a pszichológiában" címmel az ön elnöklete alatt tudományos konferenciát rendezett a Magyar Tudományos Akadémia. Minthogy a konferencián részt vevők közül a hozzánk eljutó információk alapján kólönösen Pléh Csaba és Oláh Attila professzor urak előadását véltük számunkra érdekesnek, jelen levélnek, melyet tanszékünk felszólítására írok, másolatát nekik is elküldöm.

EU-s tanszékünknek, mondom, nem csupán magyar részlege kialakította azt a meggyőződését, hogy ha lenne Magyarországon olyan kutató pszichológus, aki

egy korábbi időszakban a Szovjet Tudományos Akadémia elnökének meghívására Keldysh-granttal 13 hónapot tölt a moszkvai Természettudomány- és Technikatörténeti Intézetben egy olyan kutatással, amely Bolyai és Lobacsevszkij párhuzamos felfedezésének elemzésével vizsgálja, hogyan determinálja a tudós kreatív ötletét a tudománytörténet szükségszerű menete;

e kutatással még ennek publikálása vagy akárcsak formális lezáródása előtt meghívást kap a XIII. Nemzetközi Tudománytörténeti Kongresszusra (Moszkva, 1971. augusztus 18-24), aholis nagy sikerrel tartja meg a Hypothesis on the Motivation of Scientific Creativity című invited lecture-jét (International Congress of the History of Science. USSR, Moscow, August 18-24, 1971. "Nauka" Publishing House. M., 224-233.);

a maga alkotta módszert a tudós személyiségéről átviszi a művészére, amikor több mint húszéves kutatási eredményét József Attila identitásai: Alkotáspszichológiai esettanulmány
http://www.jatarsasag.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=45:garai-laszlo-koenyve-az-interneten&Itemid=21
című, Fejtő Ferenc előszavával megjelent könyvében publikálja,

akkor az illető tudós biztosan meghívást nyerne egy, a kreativitással foglalkozó reprezentatív konferenciára.

Tisztelettel tudakolom: hol tévedett tanszékünk megannyi munkatársa, amikor ilyesmire következtetett. Valahol nyilvánvalóan téves gondolatmenetet alkalmaztunk, hiszen azt kellett megállapítanunk, hogy a fenti tudományos teljesítmények együtt járása e tanszék alapítóját, Garai László professzort nem érdemesítette arra, hogy az Ön által menedzselt magas szinvonalú tudományos konferenciára meghívást nyerjen. Talán ott csúszott hiba a gondolatmenetünkbe, amikor úgy okoskodtunk, ahogyan Európában szokás: hogy úgy tekintettük, hogy egy tudományos teljesítmény érdemét nem csökkenti, ha van, aki ugyanazt másképp gondolja. Itt a mi vidékünkön úgy tartják, hogy a teljesítmény megítélésén még az sem változtathat, ha éppenséggel egy tudományos közösség hangadója az, aki ugyanarról másképp gondolkodik, amíg a másképp gondoláshoz nem mellékeli bevett falszifikációs eljárás jegyzőkönyvét.

Amúgy szabályszerű jegyzőkönyve éppen a fentiek verifikációjának készült. Az a helyzet, hogy Garai László professzor az önök Tudományos Akadémiájának doktori fokozatát is egy ilyen témájú értekezéssel – Alkotáspszichológia felé http://mek.oszk.hu/03200/03282 – nyerte el. Akkor, mondják, egy egész napos vitát zárt le a nem ok nélkül nagyhírű Grastyán Endre akadémikus elnökletével működő héttagú zsűri döntése, amely a maximális 21-ből 20 ponttal terjesztette fel tanszékünk későbbi alapítóját a fokozat odaítélésére.

Ezek azok a történések, amelyek hátterén először magunknak próbáltuk feltenni a kérdést: hol csúszhatott tévedés a gondolatmenetbe, amellyel azt gondoltuk, hogy ilyen életművel nálunk Európában meghívást nyer egy tudós egy olyan reprezentatív tudományos tanácskozásra, amelynek ugyanaz a tematikai kerete, mint amely a mondott életművet is keretezi. A kérdés vizsgálata során komolyan mérlegeltük a legabszurdabb lehetőségeket is. Hogy Garai tanár úr - ne titkoljuk - igazán nem egy konfliktus-kerülő személyiség, és így a vele való coexistentiát biztos, hogy sokak számára nem teszi könnyűvé. Hogy a professzor úr a Vygotsky-iskolához tartozik, s így mesterét követi abban is, hogy ő meg Karl Marxot követte egy-két filozófiai-antropológiai gondolatmenetben. A jelenségnek ilyen magyarázatait azonban sorra elvetettük. Az elsőt például azért, mert hosszú hagyománya van annak az európai tudománykritikai gondolkodásban, hogy a tudós rokonszenves vagy ellenszenves személyiségjegyeitől függetlenül ítéljük meg tudományos teljesítményét. A másodikat pedig azért, mert az, hogy Karl Marx szerepel a referenciáik között, nemcsak az Orosz Tudományos Akadémiát nem zavarja, hogy a maga encikloklopédiájába felvegye: http://dic.academic.ru/dic.nsf/ruwiki/628599 (egy 586 szót tartalmazó címszóval, ami azért érdemel említést, mert ez az enciklopédia főleg az ő hazai tudományuk tényezőivel foglalkozik, külföldi tudósok eredményeivel pedig inkább csak olyan kivételesebb esetben, mint amilyen az 581-szavas terjedelmű "Albert Einstein" címszó). Hanem úgy látszik az USÁ-nak sem zavarja a tudományos döntéshozóit, hogy a hivatkozott orosz akadémiai címszót felvegyék azok közé, amelyeknek angol fordítását felteszik az Internetre: http://en.academic.ru/dic.nsf/enwiki/4974859

Be kell vallani: megbuktunk mi itt a tanszékünkön a próbálkozással, hogy magunk értsük meg, mi is történik eközben odahaza. Ezért tudakozódom - nagy tisztelettel - mi az, ami innen távolból nem látható át, miközben megadja az értelmét a felidézett jelenségtartománynak.

E tudakozódás azonban jelen levélnek csak másodlagos motívuma (egyáltalán való felvetődését csak az teszi valamelyest sürgetően aktuálissá, hogy, amikor majd félév múlva Garai László 75. születésnapjának alkalmából sor kerül életművének értékelésére, szeretném elkerülni, hogy ebben az elméleti és tudománytörténeti vizsgálódások rovására túlnagy súlyt kapjanak azok az indulatok, amelyeket tanszékemnek nemcsak magyar munkatársaiban gerjeszt ez a történet és a hozzá hasonlók.

Tisztelettel

Szála Glória
kutatásmenedzser

Hogy jogszabály-e vagy szokásjog, ami szabályozza, azt nem tudom, mindenesetre nálunk Franciaországban ilyen levélre egy hónapon belül okvetlenül választ kap az ember, s úgy hírlik, az egész Európai Unióban ehhez tartják magukat a köztisztviselők. Nos, a Magyar Tudományos Akadémiáról a főtitkárhelyettes válasza az azóta eltelt - mondom: nem néhány napnyi - idő alatt sem érkezett meg Dél-Franciaországba.

Kevésbé kacskaringósan így fogalmazhatnék: levelemre nem kaptam választ. De ez nem lenne igaz. Az a helyzet, hogy a főtitkárhelyettes asszonyhoz címzett levél fejlécéből kitetszik, hogy e levél másolatát egyidejűleg elküldtem a konferencia további két rangos pszichológus részvevőjének, s ezek egyikétől, Pléh Csaba akadémikustól, "postafordultával" érkezett egy válaszküldemény.

Pontosabban: három. Elvégre is három címre ment el az én levelem is s a három cím "nevében" - három reply ürese.

A "színig üres" küldemény láttán először azt hittem, mondom, hogy az elektronikus levelezőrendszer játszik mindnyájunkkal. De aztán, amikor később sem érkezett helyreigazítás, akkor kiderült, hogy a küldemény üressége - maga a válasz, amelyet a fenti levél tiszteletteljes kérdésére a Magyar Tudományos Akadémiának és térben-időben környékének tisztségviselői adnak.

Egyszercsak eszembe jutott - a nagyapám. Gyermekkoromban őnála töltöttem a nyarakat, odahaza, egy magyarországi - gyönyörű! úgy tűnik, gyönyörű - kisvárosban. Nagy kószálások emlékét őrzöm s azét, amit ilyenkor mesélt nekem egy tőlem mégiscsak távoli, térben s időben távoli világról. Így egyszer elmesélte nekem, hogy az ő gyerekkorában volt egy olyan játékuk, hogy egy csapat gyerek több órán keresztül együtt épített, csinosított, szilárdított, amelyet aztán egymással versengve megrohamoztak, s amelyikük aztán bevette, az az elfoglalt vár tetejéről többieket kéz- és arcfintorokkal is csúfolva így kiáltozott: "Enyém a vár, tiéd a lekvár!"

Azt azonban nem mesélte nagyapám, hogy ezt olyanok is játszanák , akikhez Lucifer talán így szólhatott volna: "Méltó-e ilyen aggastyánhoz e játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?"

S hogy a méltatlan játszadozás helyszíne lehet Akadémia is. Tudományos Akadémia.

A Magyar Tudományos Akadémia.

Szála Glória kutatásmenedzser levélváltása az MTA elnökével

European Department of Economic Psychology
Nice, France

Founding professor: Laszlo Garai DSc
Research manager: Gloria SZALA
Internet: http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/Strukt.htm
Academic dictionaries and encyclopedias: http://en.academic.ru/dic.nsf/enwiki/4974859

---

Tisztelt Elnök Úr!

Köszönöm gyorsaságát tekintve példa nélkül álló és más magyarországi vezetőknek pldát kínáló válaszát.

Levelemmel nem követtem olyan célt, hogy Ön intézze el Garai professzornak, hogy részt vehessen a Collegium Budapest tudományos rendezvényén. Még csak az sem szerepelt motívumaim között, hogy az atomfizika kiválóságaként a pszichológia szakmai kérdéseihez szóljon hozzá. Azt azonban továbbra is gondolom, hogy annak megnyilvánítása a Magyar Tudományos Akadémia elnökének részéről nem szakmai kérdés, hogy új rendszerünk harmadik évtizedébe lépve a magyar tudomány akadémiáján ne legyen diszkrimináló tényező, hogy valaki a maga tudományának filozófiai megalapozásakor történetesen Karl Marxra is orientálódik, akire a bukott rendszer, tudjuk, nem filozófiailag hivatkozott. Valószínűleg az késztetett így gondolnom, hogy Franciaországban élek és itt Marx neve korábban sem volt diszkriminációs alap és most sem az. Ezért aztán úgy lesz, ahogy Ön írja: Garai László 75. születésnapjáról a tanítványai meg fognak emlékezni. Groteszken szomorúnak csak azt éreztem, hogy ezek a tanítványok Európában élnek, Garai professzor pedig Magyarországon, s hogy ez említésre méltó különbség lehet.

Gondolom, azoknak, akik részt vehetnek a holnapi rendezvényen, jó okuk lesz sajnálhatni, hogy Ön nem lesz az előadók között.

Tiszteletteljes üdvözlettel

Szála Glória

---

From: Pálinkás József palinkas@atomki.hu>
To: Gazdaságpszichológiai tanszék dept.psychecon@yahoo.com>
Sent: Sunday, February 8, 2009 3:31:02 PM
Subject: Re: Szála Glória kutatásmenedzser levele Pálinkás József elnök úrhoz, MTA

Tisztelt Szála Glória!

Az ön által említett konferenciát a Collegium Budapest rendezi. Ha jól emlékszem a konferencia holnap lesz. Így semmi módom nincs a rendezők értesítésére. Én magam a programban szereplő megnyitó előadást sajnos nem fogom megtartani, mert más hivatali elfoglaltságom ezt nem teszi lehetővé. Nem tudom, hogy korábban Garai László professzor úr miért nem szerepelt a Mindentudás Egyeteme előadói között. Szakmai vitákba beleavatkozni sem módom sem indíttatásom nincs. Garai professzor 75. születésnapját gondolom tanítványai megünneplik, ahogyan ez bárki mással lenni szokott. A Magyar Tudományos Akadémia sem akadémikusai, sem doktorai születésnapjára nem szervez megemlékezést, ezt a tanítványok és tisztelők teszik meg. Garai professzor úrnak jó egészséget kívánva köszönti

Pálinkás József

----- Original Message -----

From: Gazdaságpszichológiai tanszék

To: Pálinkás József ; Pálinkás József

Sent: Sunday, February 08, 2009 12:33 PM

Subject: Szála Glória kutatásmenedzser levele Pálinkás József elnök úrhoz, MTA

European Department of Economic Psychology

Nice, France
Founding professor: Laszlo Garai DSc
Research manager: Gloria SZALA
Internet: http://www.staff.u-szeged.hu/~garai/Strukt.htm
Wikipedia: http://en.wikipedia.org/wiki/Garai_Laszlo

---

Pálinkás József
Elnök Úrnak
Magyar Tudományos Akadémia


Mélyen Tisztelt Elnök Úr!

EU-s tanszékünk alapítója, Garai László professzor úr élve a felkínált lehetőséggel bejelentette részvételi szándékát a február 9-i "Darwin-napon". Bejelentésére tegnap ezt a választ kapta:

Your request to the Program mailing list

Posting of your message titled "Re: [Program] invitation to
'darwin day' at collegium budapest on 9february"

has been rejected by the list moderator. The moderator gave the
following reason for rejecting your request:

"No reason given"

Any questions or comments should be directed to the list administrator
at:

program-owner@colbud.hu

Hogy ehelyett az administrátor helyett most Önhöz fordulok, ez nem azért van, mintha azt szándékolnám, hogy - gondolom: rengeteg - tennivalóját szaporítsam Elnök úrnak egy groteszk kéréssel. Groteszk lenne a kérés, hogy ebben a - gondolom: Ön szerint is - megalázó történetben egy MTA-doktor számára az MTA elnöke biztosítson annyi kapcsolati tőkét, amennyi ahhoz kellene, hogy Garai professzor mégis nyerjen lehetőséget e nagyon fontosnak igérkező tudományos rendezvényen való részvételre.

Azért fordulok Önhöz, mert jó okom van azt gondolni, hogy itt nem egy ostoba hanyagságról van szó. A történet előzménye az, hogy Garai László 1968-ban megvédte "Személyiségdinamika és társadalmi lét" c. kandidátusi disszertációját, majd a kitűnő tudós, Kardos Lajos rábeszélésének engedve megjelentette azt az Akadémiai Kiadónál. Akkor az elméleti pszichológia dolgairól szólva tulajdonképpen elővételezte azt a vitát, amely az "intelligent design" terminológiája mentén húsz évvel később fog kiújulni Darwin elmélete körül, egyszersmind a problémának azt a kezelését is, amely a "Fajok eredetének" logikáját továbbra sem utasítja el. Ebbe a történelmi előzménybe, persze, még belefért volna nemcsak az, hogy Garai professzort beengedjék a hallgatók közé, de talán még az is, hogy meghívják ennek az előzménynek a felelevenítésére. Ám Garai László gondolatmenete úgy épült rá a Magyarországon még azóta sem nagyon ismert, ám az USA-ban és Nyugat-Európában halála után harminc évvel nagy "divatba jött" Lev Vygotsky elméletére, hogy egy Vygotskyéhoz hasonló logika mentén Garai László is követőjéül szegődött a filozófus Karl Marxnak.

Nos, hogy ez a kapcsolat Garai László affiliációja és a jelen történet között nem egy paranoid kapcsolatkeresés. erre hadd idézzek fel egy másik történetet, amely a MTA-t immáron közelebbről érinti. Az új évszázad első éveiben az OTKA "tudományos iskola" néven kiemelten támogatott

kutatásai között sor került egy "Információ- és identitásgazdaságtan" című gazdaságpszichológiai kutatásra (a címet emlékezetből s ezért esetleg nem pontosan idézem). A team munkamegbeszélé-seinek egyikén részt vett Fábri György, aki egyebek között előadta ott megfogant szándékát, hogy a témát és előadójaként Garai Lászlót meghívja a Mindentudás Egyetemére. Az ötlet különben annál is inkább időszerű volt, mert az évszázad első közgazdasági Nobel-díját ebből a témából nyerte el Akerlof, Spence és Stiglitz. Nos, amikor e többszörös indokoltság ellenére évek elteltével sem került a ME napirendjére az előadás, akkor kiderült, hogy az előterjesztés elhárításának eszköze Garai professzor tudománytörténeti affiliációjára történő, ráadásul bármiféle konkrét referenciát nélkülöző utalás.

Elnök Úr! Engedje meg, hogy befejezésül megnevezzem az igazi motívumot, amely erre a - különben megengedhetetlen - vakmerőségre késztetett, hogy a fentebb exponált történet ürügyén ilyen hosszú levélben horduljak Önhöz. Garai László a közeli hónapokban lesz 75-éves. Az őáltala alapított gazdaságpszichológiai tanszék, gondolom, az Európai Unióban nem lesz egyedül, amikor ez évfordulóról megemlékezve áttekinti az életművet. Jó okunk van azonban bizonyossággal feltételezni (s e "jó ok" nagyonis rossz ok), hogy az Ön esetleges intervenciója híján a magyarországi részvétel a megemlékezésben éppúgy elmarad, mint korábbi alkalmakkor. S az érintett összefüggések azt mutatják, hogy egy tekintélyi közbeavatkozás nyomatéka nélkül az életmű hazai értékelését ezúttal is helyettesíteni fogja az a stupid "okoskodás", amelynek számára Lev Vygotsky vagy Garai László Marx-követése ugyanaz, mint Brezsnyevnek vagy a gulág börtönőrének marxizmus-leninizmusa.

Tiszteletteljes üdvözlettel

Szála Glória

kutatásmenedzser